A szerzőről
Barta Bence vagyok, a Pénzügyi Mentor alapítója. A pénzügyi tudatosság a 21. század egyik legértékesebb készsége, és a jól tervezhető jövő alapfeltétele, melyhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a szükséges pénzügyi alapokkal. Erről szól a blogom és a hivatásomat is ebben érzem.
Barta Bence
Ennek az írásomnak a témája és tartalma jelentősen különbözik az oldalon megszokottaktól. Az itt eddig megjelent mintegy félszáz cikk jellemzően makroökonómiai hátterű, forrásokra hivatkozó, tényszerű levezetésű gondolatébresztő, esetleg praktikus tanácsok gyűjteménye. Ez az írás sokkal inkább a személyes véleményem és tapasztalatom megosztása, ami azonban kanonizált statisztikákkal vagy reprezentatív felméréssel semmiképp sem alátámasztható.
Lassan másfél évtizede, hogy az egyetemen készítettem egy projektmunkát. Ebben a dolgozatban mélyinterjúkkal (azaz kvalitatív adatgyűjtéssel) annak igyekeztem utána járni, hogy egy hétköznapi értelmiségi ember életében melyik időszak az, amikor „eldől”, hogy milyen életszínvonalon fogja leélni az életét.
Persze – optimális esetben – az ember munkájával mindig a fejlődésért, előre lépésért, anyagi boldogulásért (is) dolgozik, de kétségtelenül kell lennie olyan időszaknak, ami kifejezetten meghatározó. Az interjúk alapján megdöbbentő volt, hogy a karrier első évtizedét említette a válaszadók elsöprő többsége.
Jelen helyzetben kifejezetten fontos azonban a „hétköznapi értelmiségi ember” definiálása. Ez ugyanis semmiképpen nem a szociológiai értelemben medián (azaz a képzeletbeli sor kellős közepén álló) egyén. Én arra az emberre gondolok, aki talán ennek az oldalnak is az átlag olvasója lehet: aki felsőoktatásban tanult, szakmájában normális (azaz sem annál gyengébb, de ne nem is üstökösszerű) karriert fut be, családalapítást tervez és a gyereke(i)t is felsőoktatásban képzeli el.
Az egyetemi projektmunka óta – szándékosan – követtem többeknek is az életútját az akkori interjúalanyok közül. Volt, akivel az ismeretségünk okán maradt meg a kapcsolat, de olyan is volt, akivel kifejezetten ennek a cikknek a megírása miatt vettem fel újra a fonalat. A gyűjtött információk alapján egyértelműen kijelenthető, hogy valóban a karrierjük első évtizedében tették hozzá a legtöbbet, s alapozták meg az életszínvonalukat, a vagyonukat. Nyilván úgy lehetséges ez, hogy bár a bevételeik szerényebbek voltak, de a kiadásaik is, azaz ügyesek voltak abban, hogy az életszínvonaluk inflációja ne falja fel a bevételeiket.
Mindenképpen érdemes szerintem néhány tanulságot levonni ebből. Talán annak ellenére is, hogy nyilvánvaló: ez nem egy professzionális életpályakövetés, nem kutatási igényességű és semmiképp sem helytálló módszertanú megfigyelésen alapszik.
Következtetések
- 1. Hiába „a 30 az új 20”, a húszas évek meghatározóak anyagi alapozás szempontjából is.
- 2. Nehéz úgy anyagilag is konzekvensnek maradni, hogy közben körülöttünk minden a fogyasztásra és élménygyűjtésre csábít. Annál is inkább, hogy az előbbieket muszáj az utóbbiakkal vegyíteni, azaz mindenképpen kell élményeket is szerezni. Ehhez sokszor fogyasztani, azaz költeni is szükséges, ellenkező esetben ugyanis komoly hiányérzet maradhat bennünk egész életünkre.
- 3. Nem véletlen, hogy a karrier első évtizede meghatározó. Napjaink trendje szerint a fiatalok a felsőoktatásukat követően, 22-25 éves kor között kezdenek bele a munkás életbe. A gyermekvállalás az edukált értelmiség számára (a pontos adat attól függ, hogy milyen metszetet nézünk, de körülbelül helytálló, hogy) egy évtizeddel későbbre esik.
- 4. A gyermek(ek) érkezése alapvető hatással van az életszínvonalra is. Kialakul és felerősödik az érzés, ami egyébként jellemzően meggyőződéssé is válik (például a pénzügyekben folyton idézett Warren Buffett is sokszor utal rá), hogy az emberi erőforrásba (azaz a gyermekbe) való befektetés vitán felül a legértékesebb invesztíció. Éppen ez a legfőbb ok, ami miatt a gyermek(ek) jelentős anyagi terhet ró(nak) az értelmiségi családokra, s ennek mellékhatásaként sokszor egyévtizedre (vagy ennél hosszabban is) életszínvonalbeli stagnálást okoznak.
- 5. Tabu témának számít, de érdemes ide hozni az öröklés témakörét is. Véleményem és tapasztalatom szerint hiába számítanak ugyanis sokan az öröklésre, mint azon eseményre, ami az egészséges és független anyagiakat legkésőbb és végleg megteremteni hivatott: a valóságban ez az életesemény sokszor csak abban segít, hogy az addigra kialakuló új élethelyzetet (pl. utódok életkezdése) lehetségessé tegye.
Annál is inkább így van ez, mivel 2 további tény befolyásolhatja: egyrészt, a tapasztalatok szerint az örökség többfelé oszlik, így értelemszerűen csökken az értéke. Másrészt, a tendenciák szerint az ember várható élettartama egyre hosszabb.
Ha összefoglaljuk a fentieket, már nem is olyan meglepő a szakmai karrier első évtizedének felhalmozási jelentősége: a főiskola után egy évtized munka, majd családalapítás miatt 1-2 évtized stagnálás következik. Ezután jön szintén kb. egy évtized újabb, jellemzően anyagilag erősebb időszak, majd a gyerek(ek) elindítása (kinek-kinek lehetőségéhez mérten) és a nyugdíjas évekre való felkészülés évtizede zárja a 25-65 év közötti szokásos aktív munkaerőpiaci időszakot.
Innen nézve már nem is olyan érdekes, hogy a húszas évek végéhez, harmincas évek elejéhez hasonlóan az ötvenes korosztályt is a TINK-ekhez sorolja a turisztikai szakirodalom, azaz a (szolgáltatói részről) legvágyottabb, legtöbb hasznot ígérő célcsoport: Two Income, No Kids.
A következtetések levonásán túl a tanulságok összefoglalása adhatja az igazi hozzáadott értéket az egyén szintjén.
Javaslatok
- 1. A karriert érdemes „front load”-olni, azaz befektetett erőben és energiában amennyire lehet az elejét „megtolni”. Ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy a szakmánkban a magasabb kompenzáció érdekében kell minden lépésünket meghoznunk, ez ugyanis sokszor kifejezetten kontraproduktív. Azt azonban mindenképpen jelenti, hogy a racionális megtakarításra már a karrierünk kezdeti szakaszában is érdemes odafigyelnünk.
- 2. Ha tisztában vagyunk az első 10 év jelentőségével, ez erőt adhat a megfontolt pénzkezeléshez. Ha semmi több haszna nincs e cikk elolvasásának, mint hogy az eddiginél kicsit tudatosabban tervezünk, vagy épp a saját életünkre és életszakaszunkra reflektálunk, már akkor bőven megérte elolvasni – és talán megírni is 🙂
- 3. A vagyont építeni semmiképp sem öncélú cselekedet. Sőt, kifejezetten családcentrikus gondolat! Ez már csak azért is így van, mert aki családot szeretne alapítani, az mindenképpen egy érték- és vagyonközösségben képzeli el az életét, így a múltbeli, s így a család előtti döntései sem csak önös érdeket szolgáltak.
- 4. A bevett gyakorlatnak számító karrierterv mellett érdemes pénzügyi tervet is készíteni, ahol reális szembenézéssel sorra vesszük, hogy hol szeretnénk tartani 5, ill. 10 év múlva. Mindenképp folyamatként kell értelmeznünk ezt a feladatot, s a terveket az adottságokhoz kell igazítani.
A tervek lelkesíthetnek, segíthetnek objektíven megítélni az amúgy sokszor szubjektív természetű teljesítményünk, s a célok elérése kifejezetten jóleső elégedettséget adhat.
- 5. Ha már szó esett korábban a TINK-ekről, akkor nem szabad eltagadni egy helyzeti előnyt: aki hamar megtalálja a párját az nem csak párkapcsolati, hanem anyagi szempontból is szerencsés. Sokkal könnyebb ugyanis párban előre lépni, a kiadások jelentős része ugyanis nem duplázódik párok esetében (pl.lakhatási, mobilitási költségek, stb.).
- 6. A fent leírtakból következő tény, hogy a karrierünk első évtizedében felhalmozott hátrányt kihívó később behozni. Ugyanakkor az életutak nagyon különbözőek, a modern világnak pedig egyik tipikus jellegzetessége a rendkívül gyors változás, így természetesen sem a múlt, sem a jelen nem predesztinál biztos jövőre.
A hétköznapi értelmiségi ember az időt és a pénzt mindenképpen egységben szemléli, ahogy erről már ebben a cikkemben is írtam. Az első évtized utólagos „behozása” természetesen abszolút lehetséges, de – tervek szintjén – talán organikusabb lehet megfontoltan tervezni.
- 7. Ennek a modellnek egyértelműen megvannak a limitációi – néhány életpálya egyszerűen máshogy, hosszabban épül fel. Orvosok és tanárok esetében például kifejezetten lassan épül fel nem csak a tapasztalat, de az anyagi elismertség is, de ide sorolható több másik szakterület is.
Az írás végén jegyzem meg ismét, hogy a saját tapasztalatomból táplálkoztam, az egyedi életpályákat számtalan személyes adottság és külső tényező alapjaiban változtathatja és árnyalhatja.
Azért terveztem erről írni, mert talán gondolatébresztően hat mindazoknak, akik az életük tervezésében vannak, vagy ismerősük van ilyen élethelyzetben. Akik pedig ezen az életszakaszon már túljutottak, azoknak sincs semmi aggódni valója. Az időtáv jelentősége hatalmas a pénzügyekben: bár a késő is jobb, mint a soha, de az előre tervezés jellemzően hálás döntés a pénzügyeinkben.
Ha kíváncsi vagy a fenti a gondolatébresztő személyre szabott átültetésére, s kedvet kaptál egy valóban tanácsadás alapú konzultációra, akkor bátran vedd fel velem a kapcsolatot itt, illetve. A megváltozott körülmények között is szívesen állok rendelkezésedre.
Ha tudni szeretnéd, hogy milyen pénzügyi tudatossággal rendelkezel, akkor töltsd ki a Pénzügyi Mentor kvízt, cserébe pedig személyre szabott értékelést kapsz tőlem. Ez így kiváló lehetőség, hogy ráláss a jelenlegi pénzügyi helyzetedre.
Ha érdekel, hogy miként zajlik a személyes konzultáció, itt olvashatsz róla, ahol rendbe teheted pénzügyeid, elégedettségedre pénzvisszafizetési garanciát vállalok! Ha szeretnéd igénybe venni ezt a lehetőséget, akkor itt foglalhatsz időpontot.
Ha lakásvásárlás előtt állsz, ajánlom a teljes folyamaton végigkalauzoló kiskönyvem. A piac jelenlegi legjobb, 17% nettó hozamú befektetéséről és a tudatos pénzügyekről is olvashatsz e-könyveket.
Töltsd ki a pénzügyi kvízt, és személyre szabott értékelést kapsz tőlem!
A kvíz 5-8 perc alatt kitölthető, és átfogó, reális képet adhat a pénzügyi tájékozottságodról, tudatosságodról. A pontszám azonnal látszik, de az igazi extrát, a valóban egyénre szabott, e-mailben érkező kiértékelés jelenti.
Töltsd ki, most