A szerzőről

Barta Bence vagyok, a Pénzügyi Mentor alapítója. A pénzügyi tudatosság a 21. század egyik legértékesebb készsége, és a jól tervezhető jövő alapfeltétele, melyhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a szükséges pénzügyi alapokkal. Erről szól a blogom és a hivatásomat is ebben érzem.

Barta Bence

A koronavírus társadalmi és gazdasági hatásairól már bővebben írtam egy korábbi cikkemben. 13 pontba igyekeztem sűríteni a legközvetlenebb következményeket: ezekkel a szembenézést már semmiképpen nem kerülhetjük el, ide kattintva elolvasható az írás.

A járvány életünk számtalan aspektusára hatással van

A 2 hete még csak jósolt hatások jelentős része immár bekövetkezett: az ország összes állampolgárának életére közvetlen hatással van, mivel azóta komoly kormányzati intézkedések történtek. A szociális elszigetelődés a felelős kevesek magatartásából (örömteli módon) immár rendeletek útján kikényszerített, országosan elvárt normává vált.

Számtalan munkahely szűnt meg, a szolgáltató szektor, ami a GDP közel 70%-át adja Magyarországon (forrás: KSH) lényegében leállt. Egyéni vállalkozók, kis- és közepes vállalatok és nagy multik várják lélegzetvisszafojtva, hogy meddig tart a leállás. Sok tartaléka és sok türelme sajnos senkinek nincs, legkevésbé a hétköznapi embereknek.

A felvásárlási láz nem csak elérte az országot, de olyan szélsőségeket hozott felszínre, mint a duplájára dráguló hús, vagy az élesztő és a liszt országos és teljes kifogyása. Mindez egy olyan országban, ahol az itt élő emberek háborút vagy élelmiszerhiányt nagyrészt nem is láthattak még- legalábbis a kereslet és kínálat tekintetében rendre inkább a túlkínálat felé billenő piacgazdaság utóbbi 3 évtizedében felnőve – semmiképpen sem.

Mégsem kellett sok, hogy az emberek egymás elől vásárolják fel karton- és dobozszámra a tartós élelmiszereket, miközben a kevésbé tehetős, vagy kevésbé gyors, illetve bármi okból elesettebb embereknek eleinte a többszörös árú, alig jobb minőségű kategória maradt,- majd végül az is kifogyott.

Hasonló vásárlási láz zajlott le a prevenciós eszközök piacán is: jobb esetben otthonra, rosszabb esetben raktárba kerültek betárazott, hordónyi kézfertőtlenítők és kartonnyi maszkok. Ezt követően az „élelmesek” legális hirdetésben árulták az idő közben 1400 (!) %-ot dráguló maszkokat (30 –> 400 Ft) és hatszoros áron a kézfertőtlenítőket.

Nem kellett sem vér, sem haláleset ahhoz, hogy a pánik elinduljon, s a legrosszabbat hozza ki az egyébként magukat civilizáltnak tartó emberekből: az önfenntartás ösztöne olyan egyéni hasznonmaximalizálást, olyan önzést hozott a felszínre, aminek kicsit el kell gondolkodtatnia mindannyiunkat.

Eközben a megváltozott élethelyzetek a tapasztalatok egészen új halmazát nyitották meg. A bezáró iskolák és a digitális átállás tele torokból üvöltötte bele minden, a külvilágra kicsit is nyitott ember arcába az országban fellelhető szélsőséges egyenlőtlenségeket.

Például az internetelérés hiányát a magyar háztartások nem elhanyagolható hányadában. Az emiatt a diákokkal postai (!) levelezést kezdeményezni kénytelen tanárok kilátástalanságát. A mélyszegénységben élő gyerekek étkezésének megoldatlanságát. A bántalmazó családok tragédiáját, ahol – eddig – az iskola volt a menekvés.

Azt kell mondanom, hogy jutott azoknak is ebből, akik a külvilágra egyébként nem nyitottak: a klikkvadász média néhány rövid nap alatt ráunt a tényszerű adatokra, s az érzelmek legszélesebb skáláján játszva igyekezett sokkolni. S ezt azóta is folytatja. Minden. Nap.

A társadalom nagy része nem csak a munkáját kénytelen félteni, de egyszerre kell helytállnia a család időseinek ellátásában (hiszen az idősek a legveszélyeztetettebbek, ne menjenek az utcára), a gyerekeinek oktatásában (eszközszerzés, tananyagok letöltése, stb.), s ha otthonról dolgozik, akkor a szorgalmas munkavégzésben (vagy ami legalább annyira fárasztó: ennek profi, hihető imitálásában).

A bezártság elszigetelt érzése mindenkin erőt vesz. Aki felelősen korán kezdte, azon már a fásultság jelei érződnek, aki pedig most lett rászorítva, azok pedig körülbelül mostanra kényszerülnek szembe nézni azzal, hogy ez jobb már aligha lesz, sőt – világszervezetek becslései szerint – 3 hónapig még inkább a mélyebb bugyraiba fogunk masírozni, hogy aztán végre talán kifele induljunk.

Ebben a helyzetben kell feltenni a címben ígért kérdést:

Mit tanulhatunk ebből?

Szerintem meg kell tanulnunk, hogy nem fenntartható egy olyan társadalom, azaz egy olyan közösség, ahol ekkorák az egyenlőtlenségek.

Immár egy évtizedes, de szívbemarkoló történet, hogy a vidéki Magyarországon (Battonyán) hatalmas sikere lett egy kezdeményezésnek, melynek keretében a közösségi házban automata mosógéppel lehetett mosni, s a szegény sorsú gyerekeket ennek az egyszerű de nagyszerű ötletnek köszönhetően nem csúfolták a társaik az iskolában ruháik szagéért (bővebben itt).

De talán egy személyes példa is segíthet az érzékeltetésre: szegény, borsodi kismamáknak gyűjtöttek a városunkban higéniai szereket a babavárás megkönnyítésére. Feszengve kérdeztük, hogy az összekészített új termékek mellett esetleg friss, de megkezdett csomagolású szereket is szabad küldeni? A válasz kijózanító volt: „Lehet, hogy nem fogalmaztunk egyértelműen. Konkrétan semmijük nincs…”

Nem fenntartható, és már nem hogy az unokáinkkal, vagy a gyerekeinkkel, de lassan saját magunkkal sem korrekt ilyen szinten kiszipolyozni a Föld erőforrásait

2019-ben például július 29-én (!) „ünnepelhettük” a túlfogyasztás napját – azaz azt a napot, amikorra az adott éven belül elhasználjuk a Föld egy évre elegendő erőforrásait. Talán még mellbevágóbb, hogy Európpa túlfogyasztásának napja május 10-re esett, amikor alig telt még el az év első harmada… (forrás: ecolounge) Nem elég erről- magunkat büszkén értelmiséginek mondva – pusztán borgőzős diszkussziókban megemlékezni, ahogy egyébként ugyancsak nem elegendő erről cikket írni sem. A mikroszférában változtatni, a makroszférát illetően pedig kikényszeríteni kell a változást.

Ezzel szorosan összefüggő, de a cikk elejére reflektáló tény, hogy nem fenntartható az önző és féktelen fogyasztás, kiváltképp úgy nem, hogy európai büszkeségünkkel kollektívan lenézzük azokat a háború, éhínség vagy egyszerűen csak ivóvízhiány elől menekülő embereket, akik képesek gumicsónakkal (!) átkelni tengereken (és még csak nem is szorosokon…), hogy a jobb élet reményét korlátlan, közkutakból folyó, ingyenes víz formájában megízlelhessék.

Nem fenntartható, és konkrétan helytelen, hogy a játékelméletből ismert „közlegelők tragédiájának” analógiájaként a közszolgáltatásokat az államok egyre inkább elhanyagolják. Nem helyes, hogy az oktatásra és egészségügyre évről évre kevesebb jut, mert e szolgáltatások divatos szóval „piacosodnak”, valós jelentés szerint pedig a gazdagok kiváltságává válnak.

Az internet és a globális összekötöttség idejében nem tudjuk elrejteni az egyenlőtlenségeket.

A helyzet az, hogy egyéni szinten addig bizonyosan nem is tudunk ezeken segíteni, amíg közel nem engedjük ezeket a témákat magunkhoz.

Márpedig ezt nem szívesen tesszük: tudjuk ugyanis, hogy ha közel engedjük, akkor az bizony fájni fog. De csak ez a fájdalmas ráeszmélés az, amivel – mintegy valódi áldozatot vállalva – esélyt adunk a változásra.

A változás márpedig kézenfekvő: Családi, kisközösségi szinten a felelősségvállalás, tágabb közösségi (társadalmi) szinten pedig ennek kikényszerítése a gazdasági és közszféra döntéshozóitól. Ilyen egyszerű, és egyszerre ilyen nehéz.

Nem lesz már semmi úgy, mint ’régen’ volt.

Már ez a 3 hét is kitörölhetetlen hullámokat vet, nem beszélve az előttünk álló, tapasztalatok és következmények tekintetében még jelentősen felpörgő időszakról.

A válság mindig esély. Halmozottan így lehet most.

Lehet, hogy ez a vírus a kisebb rossz? Lehet, hogy a legjobbkor jött, hogy megmentse a gondolkodásunk és így a világunk?

Kihasználhatjuk ezt az időszakot és ezeket a külső körülményeket, hogy elgondolkozzunk a saját szerepünkön, s azon, hogy milyen lehetőségünk van a változásra az élethelyzetünkben.


Ha kíváncsi vagy a fenti gondolatébresztő személyre szabott átültetésére, s kedvet kaptál egy valóban tanácsadás alapú konzultációra, akkor bátran vedd fel velem a kapcsolatot itt. A megváltozott körülmények között is szívesen állok rendelkezésedre.

Ha tudni szeretnéd, hogy milyen pénzügyi tudatossággal rendelkezel, akkor töltsd ki a Pénzügyi Mentor kvízt, cserébe pedig személyre szabott értékelést kapsz tőlem. Ez így kiváló lehetőség, hogy ráláss a jelenlegi pénzügyi helyzetedre, tudatosságodra. Ha érdekel, hogy miként zajlik a személyes konzultáció, itt olvashatsz róla, ahol rendbe teheted pénzügyeid, elégedettségedre pedig pénzvisszafizetési garanciát vállalok! Ha szeretnéd igénybe venni ezt a lehetőséget, akkor itt foglalhatsz időpontot.

Ha lakásvásárlás előtt állsz, ajánlom a teljes folyamaton végigkalauzoló kiskönyvem. A piac jelenlegi legjobb, 17% nettó hozamú befektetéséről és a tudatos pénzügyekről is olvashatsz e-könyveket.

Töltsd ki a pénzügyi kvízt, és személyre szabott értékelést kapsz tőlem!

A kvíz 5-8 perc alatt kitölthető, és átfogó, reális képet adhat a pénzügyi tájékozottságodról, tudatosságodról. A pontszám azonnal látszik, de az igazi extrát, a valóban egyénre szabott, e-mailben érkező kiértékelés jelenti.

Töltsd ki, most

Töltsd ki ezt a kvízt,

és személyes értékelést

kapsz tőlem!

Ingyenes

A kvíz 5-8 perc alatt kitölthető. A pontszám azonnal látszik, de az igazi extrát a valóban egyénre szabott, emailben érkező kiértékelés jelenti.

Az ajánlat egészen egyedi. Kezdhetjük?

Share This