A szerzőről
Barta Bence vagyok, a Pénzügyi Mentor alapítója. A pénzügyi tudatosság a 21. század egyik legértékesebb készsége, és a jól tervezhető jövő alapfeltétele, melyhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a szükséges pénzügyi alapokkal. Erről szól a blogom és a hivatásomat is ebben érzem.
Barta Bence
Gazdasági élet a vírus alatt és után
A koronavírus elfoglalta a teljes online és offline médiát, minden erről szól. Beférkőzött a napjainkba, tematizálja a beszélgetéseinket és nagyfokú bizonytalanságban tart mindannyiunkat.
A vírus várható gazdasági hatásairól remek írások születtek, én most meg sem próbálok egy jól kitalált paradigmát, vagy akár várható jövő forgatókönyvét felvázolni.
Gondolatébresztő céllal szeretném csak néhány lépésben a nyilvánvaló mindennapi hatásokat kiemelni, társadalmi-gazdasági megvilágításban:
1. Válság nem lesz, hanem van
Ha valamiben a gazdasági szakemberek egyetértenek, akkor az a válság ténye. Hiába tett bejelentéseket a piaci kedélyek hűtésére az EU Jegybank és a FED, néhány nap alatt gyakorlatilag minden 30-35%-ot esett: a legnagyobb 500 cég részvényeinek árfolyama (S&P 500), a Bitcoin, a legnevesebb tőzsdeindexek.
Ami ennél még elgondolkodtatóbb, hogy a hagyományos „menekülő eszköznek” tartott arany (aminek válságban mindig nő az árfolyama, mert ide menekítik a biztonságot kereső befektetők a vagyonukat) szintén 8 százalékot esett az értéke. Ez bizonyítja a legjobban, hogy teljes a fejetlenség a világban.
2. Makro szinten: bezárkózik a világ
A bezárkózás nem kérdés: Németország lezárta 4 irányba a határait, Magyarország 5 országból beutazási tilalmat rendelt el, gyakorlatilag teljes Európában visszaállt részben vagy egészben a határellenőrzés: a schengeni 2 évtized mintha soha meg se történt volna.
3. Mikro szinten: a terjedés egyetlen ellenszere ugyancsak a szociális elszigetelődés
Nem én mondom, hanem a nálam sokkal patinásabb sajtótermékek, s a témában sokkal képzettebb szakemberek, akik modellek alapján tesztelik a védekezés leghatékonyabb módjait.
Kifejezetten ajánlom a The Washington Post cikkét az angolul jól beszélőknek, vagy a nagyon igényes és széleskörű tudást nyújtó medium.com cikkét, ez immár magyar nyelvre is le lett fordítva.
4. Miért rossz ez?
Fentiek a lefelé tartó spirál eszeveszett felgyorsulásának ígéretét hordozzák, három okból:
Egyrészt, a gyártás a világban úgynevezett szupranacionális ellátási láncokban történik. Ez azt jelenti, hogy a nemzetek felett áll az ellátási lánc: például az alapanyag Afrikából jön, az egyik alkatrész Kínából, a másik Brazíliából, s ezt végül Norvégiában szerelik össze és Svájcban véglegesítik. Könnyen megérthető, hogy ha bárhol gond van – például az afrikai importtal, a norvég összeszereléssel vagy a svájci gyár működésével- akkor a végtermék nem jön létre, így pedig nem tudnak fizetni a részeknek sem.
Másrészt, brutális globális keresletvisszaesést jelent: az emberek nem fogyasztanak, kerülik az interakciókat. Felhalmozásszerűen bár vásároltak, de alapvetően takarékosabban és belátóbban használják fel a készleteiket, összességében a fogyasztásuk visszaesik. Elfordulnak a túlárazott termékektől, megelégszenek a meglévő termékeikkel, a vásárlást igyekeznek mellőzni az életükben.
Harmadrészt, az összefonódott világgazdaság jellegzetessége, hogy az országok specializálódtak. Van, emelyik az IT-re (pl. Észtország), léteznek pénzügyi központok (Egyesült Királyság, Hong Kong), bürokratikus központok (Belgium, Svájc), ipari központok (Németország), vagy olajipari központok (Arab félsziget). Ennek megfeleleően a világgazdaság ilyen szempontból is interkonnektált, azaz egymástól függ. Magyarország összeszerelő és mezőgazdasági ország (sajnálatos módon nem primer kutató-fejlesztő, mert az nagyobb hozzáadott értéket termelne a nemzetgazdaságnak). Hazánk exportkitettsége 30%-ban az autóipar nemzetközi prosperálásától függ. Mezőgazdasági szempontból elsődleges felvevőpiacunk például Románia, ahova a magyar sertés exportjának 70, a magyar búzaliszt exportjának 45%-a áramlik. Németország tejtermék exportunk 50%-ának felvevője. Illetve volt, 5 nappal ezelőttig, amikor lezárta a határait (forrás: KSH és MTI).
5. Vállalkozások csődbe mennek
A szolgáltatási szektor, ami a modern nemzetgazdaságok összjövedelmének 60-75%-át állítja elő, gyakorlatilag leáll. A légtársaságok üres repülőjáratokat üzemeltetnek, a vidámparkba senki nem megy, éttermeket kerülik az emberek, de még fodrászhoz sem mennek el.
A mezőgazdasági és ipari szektorok szintén döcögnek: a gyárakat leállítják, mert nem érkeznek be a munkához szükséges alkatrészek. Ha pedig be is érkezik, nincs értelme termelni, mert nincs aki megveszi.
Ha nem avatkozik be sürgősen és hatékonyan az állam, akkor nem napokon, hanem órákon belül csődközeli állapotba kerülnek az idegenforgalmi és szolgáltató cégek.
6. Alkalmazottakat elbocsátanak
Az előbbi szükségszerű következménye ez utóbbi. Ha nincsenek bevételek, akkor a kiadásokon kell faragni. Már most is tudok olyanról, aki a koronavírus miatt vesztette el a munkáját Magyarországon. A helyzet pedig csak 3 napja eszkalált. Szerdáig ugyanis semmilyen lényeges állami korlátozó nem lépett életbe.
A cégek jelentős része otthoni munkavégzésre kérte azokat, akiknek a munkaköre ezt lehetővé teszi. Ugyanakkor több olyan történetet ismerek, amikor az eredeti fizetés 50-70%-át ajánlják csak az alkalmazottaknak, a visszaeső munkateherrel arányos csökkentés pedig még mindig kisebb veszteség, mint egy olyan időszakban elveszteni az állást, amikor senki nem tudja, hogy mi várható.
Elrettentő példákért nem kell film vagy sorozatélményeinkre hagyatkoznunk: néhány napja Olaszországban tüntetők egy csoportja kórházakat fosztott ki Lombardiában, Veneto tartományban pedig a boltokat fosztogatták az elkeseredett emberek (forrás: BBC).
7. Gyakorlatilag lehetetlen állást váltani vagy állást találni
Rendkívül kellemetlen hatás, hogy nem elég a befagyasztott fejkvóta a gazdaságban, s kivárás, a vírus jellege és a szociális izoláció szükségessége miatt nem csak a vizsgák, konferenciák és minősítések álltak le, de konkrétan az állásinterjúk és így a felvétel lehetősége is.
8. Készületlenség a kormányok részéről
Sose volt még ilyen világjárvány. Közép-Kelet Európában és így Magyarországon két, Nyugat-Európában három generáció nőtt fel úgy, hogy sose találkozott ilyen méretű sokkal.
Érthető és látványos módon (ld. kifejezetten Olaszország) az országok későn és lassan reagálnak, kicsinyes politikai csatározások közepette, a politikai haszonszerzés és teljes demagógia árnyékában igyekeznek valamit kezdeni a helyzettel. Nincs jó gyakorlat, nincs bevált módszer.
Mindenki számított válságra, de a válság hatása Magyarország gazdaságára olyan, mint egy gyorsvonat, ha fékezni kezd: már rég elkezdte, de a gazdaság azért még halad. Eleinte alig észlelhető a lassulás, hosszú kifutása van, így az elején csak sejteni lehet, hogy alapvetően a vonat bizony lassul. Gondoljunk csak a 2008-as válságra: a Lehmann Brothers bank amerikai bedőlése és az ingatlanlufi kipukkadásának elnyújtott világgazdasági hatásai Magyarországra 2010 végére, 2011 elejére szűrődtek be, s okoztak gyárbezárásokat, munkahelyvesztéseket és recessziót.
9. Készületlenség az ellátórendszerek részéről
Eltelt a konjunktúra évtizede úgy, hogy Magyarországon a két legfőbb állami alrendszer, az oktatás és az egészségügy források tekintetében jobban ellátottá, vagy versenyképesebbé, digitalizáltabbá vált volna. Az egészségügyi ellátórendszer fejlettsége ugyanakkor kulcskérdés. A vírus terjedésével vívott harc legfontosabb kérdése, hogy sikerül-e úgy lassítani a megbetegedések számát, hogy az egészségügyi ellátórendszer mindvégig kezelni tudja a betegszámot. Ennek túlcsordulása esetén ugyanakkor nem csak a koronavírusos halálozások ugranak meg, de a mentő nem fog kiérni a szívrohamhoz, késni fog a közlekedési balesettől és az ambuláns ellátások is mind időzavarba kerülnek.
10. Készületlenség a hétköznapi emberek részéről
Mindaz igaz a hétköznapi emberre, amit a kormányokról írtam. Egyik napról a másikra eszkalált a helyzet, így a pofon gyorsabban jött, mint a XX. század két nagy világégésének kezdete: mindkét világháború a maga módján várhatóbb volt, mint ez a vírus.
A 2019-es KSH felmérés alapján az ország 64%-ának nincs 1 havi tartaléka sem, ezen belül a diplomásoknak is csak a 68%-a rendelkezik legalább 1 havi tartalékkal.
Fel kell tenni a kérdést, sajnos szerintem néhány héten belül húsbavágóan tapasztalni is fogjuk: vajon megfontolt pénzügyi tervezéssel, „hangyaként” készültünk a télre, vagy inkább tücsökhöz hasonlítottunk? A fenti adatok alapján sajnos félek, utóbbi a helyzet.
11. Napról napra fog minden változni
Már ez a hétvége is megmutatta, hogy milyen gyorsan nő a pánik: kifosztott boltok, távmunkára kötelezett alkalmazottak, távoktatásba kényszerített tanárok és diákok, mintha a vezetők nem akarnának tudomást venni róla, hogy a lehetőségek rendkívül különbözőek: az internet nem áll mindenkinek rendelkezésére, a megfelelő eszközök pedig még annyira sem (hát még a metodológiai tudás).
Csak a számtalan kérdés a biztos:
Elküldik a munkavállalókat fizetett szabadságra az éves keret terhére? Vagy fizetetlen szabadságra? Ki fog vigyázni a gyerekekre? Ahol a nagyszülő be tudna segíteni, ott sem ajánlott, hiszen a vírus épp rájuk a legveszélyesebb. Hogy tud így a szülő dolgozni? Miből fognak élni a családok? Lesz állami szerepvállalás a munkavállaló- és munkáltató-mentésben?
Ugyancsak kellemetlen, de nagyon is várható hatás, hogy megjelennek a vírus hiénái: a hétköznapi emberek szintjén idős emberek hiszékenységét kihasználó csalók, vagy orvosi maszkot 30-szoros áron áruló nyerészkedők. Vállalati szinten komoly felvásárlások és összefonódások ideje ez a történelmi tapasztalat szerint.
12. Mégis mi várható hosszú távon?
Biztosan fel fognak erősödni bizonyos tendenciák: az e-kereskedelem minden érintett országban megugrott, a laptop és egyéb IT eszköz-beszerzések is jelentősen nőttek, ez is mutatja, hogy a kényszerben a cégek otthoni munkavégzéshez, a “home office”-hoz való hozzáállása is biztosan változni, azaz javulni fog. A pozitív hatásoknál azonban jóval meghatározóbbak lesznek a negatív tendenciák.
Nem sokan mernek most jósolni. Egyrészt nem hálás dolog, hiszen nagyon hamar kiderül, hogy igaz lett-e, s így nagy az esélye az elhiteltelenedésnek.
Aki eddig elolvasta a gondolataimat, azt azonban mégsem akarom ilyen gyáva módon lerázni, ezért leírom röviden a saját véleményem.
Szerintem ez a szükségállapot legalább másfél hónapot fog tartani. Ez idő alatt véleményem szerint kiderül, hogy az eszközeink kellően hatásosak-e. Remélhetőleg sikerül az ellátórendszer kapacitásának maximumát némileg megnövelni, az esetszámot pedig ez alatt a vonal alatt, vagy annak közelében megtartani. A másfél-két hónap végén azonban egy rendkívül kínzó és földhöz ragadt kérdést fel kell majd tennünk:
Vajon nem nagyobbak a válság gazdasági-társadalmi költségei, mint együtt élni a vírussal, vállalva a megfertőződés esélyét? Vajon a tönkre menő vállalkozások, leálló gazdaság, megjósolhatatlan mértékű pénzügyi leértékelődés, cserekapcsolatok irányába elmozduló gazdaság nem nagyobb áldozat, mint vállalni a vírussal együtt élést?
Persze lehet „szerencsénk” is. Lehet a vírus hőszenzitív, mint a vele rokon más ismert vírustörzsek. Készülhet a védőoltás gyorsabban, mint reméltük.
A vírusnak számtalan előnye is lehet a világ gondolkodásmódjára. Eljuthatunk akár olyan felvetésekig, mint az ökoszisztéma önvédelme, vagy az Isteni gondviselés felismerése. Csökkentheti a féktelen fogyasztást, lehet az a szükséges „kis” rossz, ami megőrzi az esélyünket, hogy gyermekeinkre élhető és lakható bolygót hagyjunk hátra.
13. Plusz 1 javaslat, drámaian a 13. pont. Véletlen? 🙂
Barabási Albert-László, kiváló magyar hálózatkutató abban a munkacsoportban dolgozik Bostonban (Network Science Institute), ami hálózatelméleti modellekkel követte már az Ebola és a Zika vírus terjedését is. Szavai szerint a vírus megfékezhetetlen, várhatóan még idén meg fogja fertőzni az érintett országok lakosságának körülbelül a felét. Ami azonban a túlélés zálogát jelenti ebben a helyzetben, az a terjedés lassítása (forrás: hivatalos fb profil). Ez az egyetlen, ami esélyt adhat a túlterhelt ellátórendszernek a gyógyulások leghatékonyabb segítésére.
Ezért a javaslat, illetve kérés minden felelős ember felé, hogy
amennyire lehetősége engedi, próbáljon szociálisan visszahúzódni.
Adjuk meg a védekezésnek az esélyt. A társadalmilag felelős viselkedés az interakciók minimálisra csökkentése. Ugyanakkor legalább ilyen fontos felhívni arra is a figyelmet, hogy
hosszú időszakra kell számítani, ahol a lépésről lépésre megtett teljes visszahúzódás a racionális.
Rendkívül széles hazai és nemzetközi szakirodalommal bír az önként vállalt bezárkózás, azaz a social disconnecting. Rendkívül fontos a lelki egészséghez a rendszeres testmozgás, a hobbyk gyakorlása amíg lehet, a konstruktív tevékenység, a strukturált életvitel, az empátia, és a hasonló élethelyzetűekkel való rendszeres kapcsolattartás. Akit bővebben érdekel, jó kezdés lehet a The Guardian cikke vagy a Karantén pszichológiája a Quartz-on a témában.
Egyúttal a válság mindig esély. A járvány segít a fontos kérdések mélyére nézni. Szembesülni a félelmeinkkel, megtanulni jobban élni az életünket. Újragondolni a sémáinkat, rendbe tenni az otthoni életünket, rendet tenni kívül és belül. És persze nem elsődlegesen, de szőrmentén tervezni a pénzügyeinket is 😉
( Lehet, hogy a vírus a kisebb rossz? Lehet értelmet és akár hasznot látni benne?
Első tanulságok levonása és elmélkedő hosszú távú hatásvizsgálat 4 héttel a járvány magyarországi megjelenése, 2 héttel az első kormányzati intézkedések, s pár nappal a kijárási korlátozás bejelentése után. A cikk folytatása elérhető ide kattintva)
Ha kíváncsi vagy a fenti gondolatébresztő személyre szabott átültetésére, s kedvet kaptál egy valóban tanácsadás alapú konzultációra, akkor bátran vedd fel velem a kapcsolatot itt. A megváltozott körülmények között is szívesen állok rendelkezésedre.
Ha tudni szeretnéd, hogy milyen pénzügyi tudatossággal rendelkezel, akkor töltsd ki a Pénzügyi Mentor kvízt, cserébe pedig személyre szabott értékelést kapsz tőlem. Ez így kiváló lehetőség, hogy ráláss a jelenlegi pénzügyi helyzetedre, tudatosságodra. Ha érdekel, hogy miként zajlik a személyes konzultáció, itt olvashatsz róla, ahol rendbe teheted pénzügyeid, elégedettségedre pedig pénzvisszafizetési garanciát vállalok! Ha szeretnéd igénybe venni ezt a lehetőséget, akkor itt foglalhatsz időpontot.
Ha lakásvásárlás előtt állsz, ajánlom a teljes folyamaton végigkalauzoló kiskönyvem. A piac jelenlegi legjobb, 17% nettó hozamú befektetéséről és a tudatos pénzügyekről is olvashatsz e-könyveket.
Töltsd ki a pénzügyi kvízt, és személyre szabott értékelést kapsz tőlem!
A kvíz 5-8 perc alatt kitölthető, és átfogó, reális képet adhat a pénzügyi tájékozottságodról, tudatosságodról. A pontszám azonnal látszik, de az igazi extrát, a valóban egyénre szabott, e-mailben érkező kiértékelés jelenti.
Töltsd ki, most
